Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20. rész

2010.01.09

 

20. rész
Ó, hogy az a...

 

Szó szerint ledermedtem. Ott áltam a lakosztály közepén tátott szájjal, paradicsompiros fejjel, Chleora bámulva. Ő csak nyugodtan ült az ágyon, arcán egy tudtam-én-mosoly.
Georgie valami irdatlan hangosan felvihogott:
- Nem is te lettél volna, Nic! Pont Joe Jonasba...
- Köszönöm, Georgie! - ordítottam le. - Közvetlenül mellettem laknak!
Eltrappoltam az erkélyajtóig és megrántottam a kilincset, hogy az erkélyen dühöngjek tovább és rájuk csapjam az ajtót – de az nem nyílt. Ja, igen, tegnap bezártam, aztán meg sikeresen eltűntettem a kulcsom.
- Jaj, Nic! - Chleo a vállamra tette a kezét. - Tudod, hogy Georgie és én nem úgy gondoltuk.
- És bocsi a felkiáltásért – Georgie sajnálkozó hangja mellőlem jött. - Még a végén Dannek lesz igaza: felesleges volt idejönnöm... szokás szerint osztogatom a bajt.
Megfordultam és megöleltem őket:
- Tudom, hogy nem volt szándékos. Csak... nem is tudom miért reagáltam így. Bocsi.
- Rendben – kiáltott fel Georgie, majd miután meglátta gyilkoló tekintemet, halkabbra vette a hangját. - Szent a béke?
- Igen – mondtuk egyszerre Chleo-val, és összenevettünk.
Tudom, mi hiányzott az előző nap – a barátaim. Most, hogy itt vannak, minden rendeződni fog – éreztem.
- És? Mesélsz róla? - szakította meg a csendet Chleo. - Csak azért kérdezem, mert mégis csak egy Jonas, és kíváncsi vagyok.
- Jaj, egyszerűen csodálatos! - nevettem, körbeperdültem a szobában, majd leültem az ágyra. - De most, hogy egészen idáig hazudott nekem és egyebek, már cseppet sem az.
- Szerintem el akarta mondani – ült mellém Georgie.
- Akkor miért nem tette? - kezdtem, majd eszembe jutott. - ... jaj, tehát ezért ellenkezett.
- Tessék? - érdeklődtek kórusban a lányok.
- Valahányszor közel kerültünk egymáshoz, mindig tiltakozott, hogy nem szabadna. Biztosan azért, hogy észrevegyem – ebből nem lehet semmi komolyabb, mert ő mégis csak egy sztár, én meg...
A lányok csak nézték, amint hangosan gondolkodom.
- De miért nem mondta el? Ha hamarabb elmondja, akkor talán megértettem volna... Oh, bocsi, kicsit elgondolkoztam.
- Vettük észre – jegyezte meg egyszerre Chleo és Georgie.
- Mégis mennyire kerültetek közel egymáshoz? - vigyorgott pimaszul Chleo.
- Te... – kezdtem, majd hozzávágtam egy a kanapén heverő párnát.
- Nem válaszoltál a kérdésére – szólalt meg Georgie, de mikor felé is egy párna repült, abbahagyta.
- Ez maradjon az én titkom – mosolyogtam, majd mielőtt párnacsatába kezdhettünk volna, kopogást hallottunk az ajtón. A következő pillanatban már Apa állt az ajtónál.
Apa nézéséből ítélve furán festhettünk – az összegyűrődött ágynemű vagy a szanaszét heverő párnák miatt?
- Szia, Apa!
- Gregiee!
- Jó napot, Mr. Sandley!
Gyorsan felálltam és bemutattam Chleot.
- Apa, ő itt Chleo Words, a barátnőm. Pár házra lakik a szállodától.
- Nagyon örülök – mosolygott Chleo, mikor kezet rázott Apával.
- Én is... Figyelj, Georgia, beszélni szeretnék Veled, csak egy perc.
- Itt nincs semmiféle Georgia – színlelt duzzogást Georgie.
- Kérlek, ne csináld ezt – sóhajtott Apa, de a hangjából éreztem, hog komoly ügyről lehet szó.
- Mindjárt jövök – tápászkodott fel nagy nehezen Georgie. - Chleo, addig tartsd a frontot.
Miután Apáék kimentek, Chleo egyből rám zúdította kérdésáradatát.
- Na, halljuk – vigyorgott. - Minden részletet tudni akarok.

 

* * *

 

- Valami baj van, Joe?
- Miért?
- Mert még szükségünk lehet arra az ajtóra – mutatott Nick az erkélyajtóra. Alig öt perce értek haza, de Joe azzal szórakozott, hogy kiment az erkélyre, becsukta az ajtót. Kis idő múlva visszajött, újra becsukta az ajtót. És ezt így egymás után már vagy tízszer végigcsinálta.
- Ó, bocsi – kapott észbe Joe, és lefeküdt az ágyára. - Nem tudom mi van velem.
A rövid csendet Kevin vihogása törte meg. Joe lökdösésére megpróbálta köhögésnek álcázni.
- Min nevetsz? - érdeklődött Nick.
- Semmi, semmi – legyintett Kevin, majd visszatért az e-mailíráshoz.
- Elég volt – állt fel Joe kis idő múlva. - Most rögtön megmondom neki.
Hirtelen felindulásból az ajtóhoz lépett, Kevin azonban útját.
- Álljon meg a menet. Csak úgy elmondod neki?
- Igen. A tegnapi után nem tudok másként cselekedni.
- Elmondanád, mi volt ez az egész?
Kevin félve Nickre nézett. Most, hogy Joe elment megkeresni Nico-t, egyedül maradt az értetlenkedő öccsével. Miért pont neki kell ezt elmagyráznia? Kösz, Joe...

 

A következő részből:
 - Miért vagy itt? Gyere be...
- Hát... valójában kettesben akarok beszélni veled. Nem megyünk ki az erkélyre?
Most először örültem neki, hogy az erkélykulcsom még mindig az egyik virágládában van. Így legalább nem kellett ugyanott beszélgetni, mint a múltkor...
- Még mindig nem szedtem ki a virágládából a kulcsot.
Nevetett – addig nevesd ki magad, amíg tudod.
- Akkor menjünk és keressük meg a kulcsot – szólalt meg. - Örültem, Chleo!
- Izé... sziaa!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ohaaaa

(beababa, 2010.01.10 11:18)

úgyis tudod, hogy tetszenek a részek :D:P
Kiváncsi vagyok, h mi lesz az erkélyen, és hogy joe mit akar majd elmondani. várom a kövit!!!!
<3
pux. by