Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


45. rész

2010.02.22

45. rész
Titkok

 

Leültem az éjjeliszekrényem mellé a szőnyegre, és kinyitottam az ajtaját. Kivettem egy levendulaszínű dobozt, ami jó erősen össze volt celluxozva. Ebben a dobozban volt az összes Anyával kapcsolatos emlékem.
Még akkor kaptam Apától, mikor Anya temetéséről hazaértünk.
"Ezt Anya küldi neked. Azt mondta, akárhányszor csak szeretnél emlékezni rá, nyisd fel, és eszedbe fog jutni."
Emlékszem, mikor tíz voltam felbontottam. De annyira fájt a róla való emlékezés, hogy becsuktam és leragasztottam azzal a felkiáltással, hogy soha többé nem akarom látni.
Megfogtam a cellux szélét és lassan húzni kezdtem. Vettem egy mély levegőt, és leemeltem a fedelét - egyből Anya mosolygott rám.
A fénykép még azelőtt készülhetett, mielőtt megszülettem. Boldog volt - egy nagy, barna napszemüveget viselt és egy fehér tunikát. Hosszú, szőkésbarna haja varkocsba fonva pihent a vállán. Ő volt az édesanyám, Elvyra Banks.
A dobozban rengeteg emlék volt. Ballagási meghívók, meghívó Anya és Apa esküvőjére és egy a keresztelőmre. Azonkívül több tucat fénykép, és további papírok.
Kiemeltem a fényképeket és felültem az ágyamra. Legtöbbje családi volt (nagyot nevettem, mikor egy olyan képre bukkantam, ahol Anya fancsali képpel vigyorog az ötödik szülinapi tortája fölött és mindeközben Billie nagyi konfettit dobál a levegőre Nagyapával egyetemben.), ám találtam pár iskolai, baráti képet is.
Az egyik baráti fotón akadt meg a szemem. Az iskolában készült, látszik a háttérben a régi kémialabor borzasztó ajtaja. Anya egyik oldalán Apa állt (muris a sulicímeres pulcsiban), a másikon pedig egy ismeretlen fiú - de mégis ismerősnek tűnt. Az a sűrű, fekete haj...
Nagy robajjal kivágódott a szoba ajtaja, én pedig ijedtemben bevágtam a fejem az ágytámlába.
- Jaj, kicsim, jól vagy?
Apa volt az, rajta a makarónifőzős köténye.(A Sandley-klánban a makarónifőzés örökletes családi hagyomány, ehhez külön kötény dukál.)
- Nem, semmi baj. Csak kicsit megijesztettél. Nem hallottál még a kopogásról?
Apa alig egy perc alatt felmérte a helyzetet - először a szanaszét heverő papírokra, fényképekre és a dobozra nézett, utána pedig rám.
- Ó, szóval a dobozt nézed.
Bejött és leült mellém. A kötényből ínycsiklandó makaróniillat áradt.
- Már megint.
- Most először - javítottam ki. - Tíz évesen csak felbontottam és utána gyorsan visszakötöztem. Pontosabban jó alaposan leragasztottam.
- Aha. És... találtál valami... öhm... érdekeset?
- Igen - bólintottam, és megmutattam neki a képet. - Ez a fiú a képen az, akire gondolok?
Apa ijedten pásztázta szemével a képet.
- Kire gondolsz? - nyögte ki akadozva.
- Joe apjára, Mr. Jonasra - feleltem. - Kiköpött olyan, mint ő.
- Azért ,mert ő az.
Na ne. Lehetetlen, hogy Joe apja és az én anyám valaha barátok lettek volna. Ezt meg is mondtam Apának.
- Pedig Elvyra és Kevin barátok voltak. Sőt, Kevin felől talán több is...
- Tessék? - kiáltottam fel.
Ha Fiona néni, Apa unokatestvére most itt lett volna, majd kiugrott volna a bőréből - ugyanis ő mániákus brazil szappanopera függő. Bár a múltkor a Betty, a csúnya lány-t nézte, az pedig kolumbiai.... tiszta hülye vagyok, hogy egy ilyen helyzetben szappanoperákról vitatkozok magamban.
- Igen.
- De hát akkor - gondolkoztam el, majd megszólaltam. - Ezért nem tetszett neked Joe, ugye?
Apa a szemeit forgatta, én pedig felvihogtam.
- Jaj, Apa! Előbb Anyát félted a Jonasoktól, utána meg engem? Ugyan... De hogy-hogy Mr. Jonas nem ismert fel?
- Sokat változtam a gimi óta. És ő is. Amikor először megláttam, azt hittem káprázik a szemem.
- Azért elmondhattad volna - duzzogtam, feleslegesen.
- Mindig vannak titkok, de lenniük is kell - eresztett meg egy szerinte bölcs mondást Apa. Kellett neki régen előfizetnie a
Lányos apák lapra...
- Amúgy miért jöttél?
- Ja... kész a makaróni. Csak rád várunk.
Felálltunk és lementünk a konyhába. De azért visszapillantottam a fényképre. Még nincs lejátszva a Jonas kontra Sandley-meccs...



A következő részből:
- Az a gitár. Az Elvyráé.
- Hogy kié?
- Egy régi barátomé.
- De hogy került hozzá?
- Nekünk azt mondta, hogy az édesanyjáé volt...
- Így nem hallok semmit!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

eznagyonjólett,de te is tod=)

(beababa, 2010.02.24 14:52)

Szia. Enyém az első komit, bár nem rég írtam a WYN-hez is. Bocs, már h oda 1 kész regényt írtam, rem nem ba ;)
Nagyon jó lett a rész, nekem nagyon tetszik!!! :D Megyek is a kövire. pusz, by
Bea.