Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. rész

2009.12.09

5. fejezet
Amiért négyre az étkezőben kellett lenni

 

- Ezer bocsánat, Nicki!
Még két perce se ültünk le pizzázni, Claudia máris belekezdett:
- Nem az én hibám! Gloria szólt, hogy nem érkezett elég fehérítő a mosodába, ezért nem tudja kimosni a fehér holmikat. Lélekszakadva rohantam a szállítóhoz magyarázatért, de ő azt mondta, hogy pont annyi mosószert hozott, amennyit rendeltünk. Visszamentem Gloriához...
Jó kifogás. Ez a hercehurca tartott 2 ÓRA HOSSZÁIG.
-... és Jim volt az egészért a felelős, mivel nem a szálloda kocsiját, hanem a mosodáét vitte el.
- Claudia, miután befejezted, rendelnénk – szólalt meg Apa ingerülten. Nem akarom részletezni, mennyire nem volt feldobva, mikor megtudta, hogy recepcióst játszottam.
- Tőled is bocsánatot kérek, Greg – motyogta Claudia. - Legközelebb Zoe-t vagy Dahlia-t kérem meg, hogy álljon be helyettem... Egyébként nem értem, miért haragszol ezért Nickire. Ő csak azt tette, amit mondtam neki.
- Egy WENDYANA-pizzát kérünk – Apa nem is foglalkozott Claudiával, inkább felvette rendelést. Látszott rajta, hogy Claudiának bőségesen kárpótolnia kell ezért a malőrért.
Mikor a Wendyana-pizza extrafeltétének sajtrétegét daraboltam, akkor vettem észre, hogy az étkező másik végében ott vannak.
Pizzát és salátát rendeltek, láttam, amint Sarah, a pincérnő kiszervírozta nekik. Ők sem lehettek a legjobb hangulatukban, legalábbis az apa és Nick arcáról ez sütött.
Joe egyszer csak erre nézett és mosolygott. Óvatosan visszavigyorogtam, és azért rimánkodtam, hogy ne ragadjon a fogaim közé brokkoli vagy paprika.
Nick megbökte Joe-t, biztosan azért, hogy mit vigyorog. Visszatértem a pizzaszeletemhez és minden figyelmemet neki szenteltem.
- Nic?
Felnéztem a tányéromból. Apa kérdőn nézett rám.
- Igen?
- Épp azt kérdezzük, hogy jössz-e.
- Hova?
- A köszöntőbulira – mondta zavartan Claudia. - Az előbb már részletesen elmondtuk.
- Oh, pardon – motyogtam. - Biztosan a gondolataim még Savannah-ban járnak.
Savannah az én jó, kicsi, otthonos városkám, Georgieval közös kedvenünk, egyszóval a lakhelyem. Valójában,persze, nem erre gondoltam, de hát a valódi okkal nem hozakodhattam elő...
- Kinek rendeztetek köszöntőbulit? - jegyeztem meg, miközben feltűztem egy újabb falatot a villámra.
- Természetesen neked, ki másnak?
A falat megakadt a torkomon, és köhögni kezdtem. Apa hátbaveregetett, Claudia meg aggódott és kérdezgette, jól vagyok-e.
- Persze, minden rendben – feleltem két köhögés között. A szemem sarkából láttam, hogy az a bizonyos család az asztalunk felé néz.
- A pizzával van valami? - kérdezte Apa, s felemelve a villámmal a pizza maradékát alaposan vizsgálgatni kezdte.
- Nem, az nagyon finom volt – hebegtem, mikor abbamaradt a köhögőrohamom. - Miért rendeztetek nekem köszöntőbulit?!
Claudia elmosolyodott:
- Hát azért, Nicki, mert mindannyian örülünk, hogy itt vagy, és a személyzet többi tagja is szeretne megismerkedni veled.

- De mégis... - Apa felé fordultam. - Hogy egyeztél bele ebbe? Te is nagyon jól tudod, mennyire utálom a bulikat, hát még ha miattam tartják...
Apának eszébe juthatott a legutolsó szülinapi bulim, mert elfintorodott.
- Claudia annyira lelkes volt – motyogta bűntudatosan Apa. - Lehetetlen volt leállítani.
- Akkor meg kell jelennem ott? - mondtam, akár egy mártír.
- Természetesen – örült meg Claudia látva, hogy beleegyeztem. - Valami csinos ruhában gyere, rendben?
- Egyáltalán hol lesz?
- A kertben. Kertiparti lesz.
Hip-hip-hurrá...
- Ugyan már, Nic! - tette a vállamra a kezét Apa. - Jó buli lesz. Fogadjunk, hogy remekül fogod érezni magad...!
Ebben erősen kételkedtem, de válaszul csak megpróbálkoztam valami mosolyféleséggel.
- Mikor kezdődik a parti? Csak azért kérdezem, hogy mennyi időm van felkészülni
- Fél kilenckor kezdünk – szólalt meg Claudia, majd az órájára nézett. - Még van egy órád addig.
- Oké – bólintottam, majd kihúztam a székem és felálltam. - Találkozunk fél kilenckor a kertben.
- Nicki, neked negyed kilencre kell jönnöd – mondta Claudia, majd felém kacsintott. - Majd meglátod, miért.
Miután Claudia visszafordult az asztalhoz rondán grimaszolhattam, mert Apa egy szemöldökrángással jelezte, hogy azonnal hagyjam abba. Nagyot sóhajtottam és elindultam a 236os lakosztályba, pontosabban a lakosztályomba.

 

A KÖV. RÉSZBŐL:
- Legyen elég ennyi – fejezte be Nick. Mikor észrevette mérges fújtatásomat, hozzátette. - Jaj, Nico, ezt csak a Te érdekedben mondtam! Ez csupán egy baráti jótanács.
- Oké – szóltam. - Majd figyelembe veszem. Köszi, hogy figyelmeztettél. De most már ké... öö... képeket kell küldenem a nagynénémnek.
Nick hülyének nézett. Száz százalékig bitos vagyok benne.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.