Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21 - avagy egy fiú és egy lány

2010.04.10

Kép Egy másodpercnél nem tartott tovább. Éppen csak hozzáérintettem ajkaimat az övéihez, és rögtön el is engedtem. Kíváncsian fürkésztem az arcát, hogy vajon mit lép erre.
Csak bámult, szemeiben valamilyen... csodálattal, azt hiszem. Nagyon furcsa volt.
- Mondj valamit! - kértem halkan.
A szemeimbe nézett, egyik kezével az arcomhoz nyúlt, és magához húzva azt, megcsókolt.
Egy percig sem tétováztam. Egy új érzés tört fel bennem, és ahogy láttam, benne is - az elfojtott érzések. Az elfojtott érzések mind a felszínre törtek, és semmit sem tudtam tenni ellenük.
Karommal átfogtam a nyakát, ő pedig kezét a derekamra helyezte, ugyanúgy, mint ma reggel a konyhában.
Nagyon lassan csókolt, mégis úgy éreztem, hirtelen lett vége. Lassan kinyitottam a szemem. Mondani akartam valamit, de nem jutott eszembe semmi olyan, aminek ebben a helyzetben értelme lett volna.
Lefejtettem róla a karomat, erőtlenül esett vissza az oldalam mellé. Ő még mindig fogta a derekam.
- Hát, izé - a hangom zavarodott volt, és szokatlanul magas. - Azt hiszem, vissza kellene mennem a... vendégekhez. Szia!
Azzal elléptem mellőle és visszamentem a nappaliba.
Úristen. Megcsókoltam. Utána ő csókolt meg. Csókolóztunk. Te jó ég! Melegem volt, de ugyanakkor fáztam. Felrohantam az emeletre valami pulóverért.
Már a lépcső tetejénél jártam, mikor arra járt valaki, akinek nem kellett volna.
- Nick.
- Hey, Ydnew! - köszönt oda nekem, majd elindult lefelé a lépcsőn.
- Lassan a testtel! - kiáltottam utána, aminek hatására kíváncsian megfordult. - Ne szórakozz a húgommal!
- Tessék? Miről beszélsz?
- Ne add az ártatlant! Ismerem az ilyeneket - annyira dühös voltam, hogy alig bírtam fékezni magam.
- Egyáltalán nem ismersz - jött vissza ugyanarra a lépcsőfokra, amelyen álltam.
- Majd meglátjuk - vágtam a képébe, majd felléptem a következő fokra. - Nincs beleszólásom abba, amit csinálsz, és ez jól is van így. De ha Britney-nek valami baja esik, akkor nagyon meg fogod bánni.
Otthagytam a lépcsőn, és a ruhásszekrényemhez léptem. Szinte letéptem az egyik fogasról a fekete pulóverem, majd nagy hévvel leültem az ágyamra.
Féltem. Mi lesz, ha Nick összetöri Brit szívét? Nem akarom, hogy úgy járjon, ahogyan én.
Tekintetem az éjjeliszekrényemre vándorolt, amin a képkeret állt.
Egy fiú volt rajta, és egy lány. Beállított kép volt, látszott a fiú műmosolyáról. A lány azonban boldognak látszott. Szinte ragyogott.
Amikor először találkoztunk, akkor nem ismertem fel. De mostmár biztos voltam benne, hogy ő az.
Tavaly történt.
"Ydnew! Nézz oda!"
"Igen? Mi van?"
"Ő az!"
"Ki?"
"Jaj, nem lehet igaz, mennyire vak vagy! Ott áll tőled jobbra, alig egy méterre!"
"Jesszusom..."
"Na látod!"
"Úristen, Carmen, most mit csináljak?"
"Hát menj oda, te hülye! Nincs itt senki, csak mi, nem lesz több sikítozó rajongó!"
"De akkor is..."
"Mész és kész!"
Meglökött, és előtte kötöttem ki.
"Szia!"
"Oh... szia. Kihez van szerencsém?"
"Hát... Wendy vagyok. Kaphatnék tőled egy autogrammot? A húgom a legnagyobb rajongód."
"Persze."
"Itt a papír és egy toll."
"Mit írjak?"
"Nem tudom, valami kedveset."
"... Rendben, kész is van. Tessék!"
"Köszi."
Már éppen elmentem volna, amikor...
"Várj!"
"Igen?"
Dühösen földhöz vágtam a fotót, az üveglap ripityára tört. Lerúgtam a cipőmet, és az ágyra borulva sírni kezdtem.
Te voltál az, Nick Jonas. És ezt sohasem fogom neked megbocsátani!

 

A szerkesztő megjegyzése:
íme a várva-várt rész. bocsi a kimaradásért. :$ csak mostanában kissé sok a problémám... de nem itt.:) itt vagytok, kommenteltek, és felvidítotok! ^^ na, hogy tetszett a rész? puszi

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tejóég!

(>Bea<, 2010.04.14 19:19)

:O Köszike h szóltál Betta! Jézusom! A csók még tök okés, meg úgy az egész - mint mindig - de a vége nagyon-nagyon meglepett! Nick!? :o Már itt sem vagyok! Tudnom kell, mi lesz a folytatás!!!!! *-*
Gyógyulj meg hamar! :)
Pusz, Bea.