Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


35 - avagy hosszú éjszaka (második felvonás)

2010.07.26

Kép Kevin megpróbált megnyugtatni, miszerint feleslegesen gyötröm magam.
- Ydnew, Joe szeret - mondta vagy ezredjére. - De szerintem ezt igyekszik nem kimutatni.
- Mégis mire várhat? Bocsánatkérésre? - a nyugtatása nem hatott. - Mert azt már megtettem...
- Tényleg?
- Jó, szóval még nem mondtam neki - értettem vele egyet. - De megcsókoltam.
- Azt hiszed egy csókkal mindent helyre lehet hozni? - vonta fel a szemöldökét Kevin.
- Azt hittem - bólintottam. - De mit csinálhatnék? Álljak szembe vele és valljak be neki mindent?
- Ez lenne a legjobb döntés.
Igaza volt, ebbe nem köthettem bele, de...
- Alszom rá egyet - feleltem rá végül. - Aztán majd meglátjuk.
- Csak a boldogságotok érdekében - biztatott Kevin. - Jó éjt!
- Jó éjt!
Nem sokkal Kevin után én is felmentem a szobámba, és visszafeküdtem az ágyamra - csak úgy ruhástól, ahhoz sem volt energiám, hogy levetkőzzek és felvegyem a pizsamám.
A párna csücskét szorongattam, majd megéreztem, hogy valaki le akarja fejteni a kezeim róla. Nem mertem kibújni a párna takarásából, mert kibuggyantak a könnyeim.
- Ydnew.
Ő az, visszhangzott bennem, de nem tudtam felülni. Az, hogy mennyi mindent követtem el, visszaszögezett a párnához.
- Miért vagy itt?
- Ez a szobám, nem? - szipogtam még mndig a párnába temetkezve.
- Nem, ez az enyém.
Na persze! Biztosan álmodom, nyugtatgattam magamban.
- Kelj fel, Ydnew.
Finoman megrázott, de csak a fejem csóváltam:
- Akárki is vagy, tűnj el az álmaimból.
Tudtam, hogy álom. Biztosan az, mi más is lehetne? Csak be tudok menni a saját szobámba...
Ekkor két kar felrántott fekvő helyzetemből és magához szorított. Enyhe, de kellemes illata volt. Pár percig így tartott, aztán eltartott magától.
Ő volt az, teljes valójában, semmi köze nem volt az álmokhoz. Mély, barna szemeiben szomorúság gyökerezett, és rajtam járatta a szemét.
- Sajnálom - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Mit? - kérdezte.
- Mindent - válaszoltam, és lesütöttem a szemem. - Mindent, amit azóta tettem, hogy megláttalak az autóban.
- Szeretnél itt maradni?
Elkerekedtek a szemeim. Ő most... jól hallottam, hogy azt kérdezte, akarok-e maradni? Te jó ég...
- Ha nem zavarok - feleltem összezavarodottan.
- Gyere ide! - újra az ölelésébe zárt, én pedig tudtam, hogy ennyi volt. Eddig tudtam tartani magam.
Belezokogtam a vállába, mire még inkább körém fonta karjait.
Ha most valaki ezt látná - a nagy, rettenthetetlen Ydnew Wells itt nyöszörög egy világsztár karjaiban -, biztosan kinevettek volna.
Otthon, és minden helyen, ahol eddig laktunk, én voltam a környék "kemény csaja". Nem tartoztam az osztálytársnőim közé, akik szelídek voltak, aranyosak és félénkek. Minden fiúnak viszavágtam, sohasem hagytam magam megfélemlíteni, igazi fiús lány voltam.
De ő meg tudta törni a jeget. Ő, Joe Jonas. A közelében ugyanolyan voltam, mint eddig, de amikor már nem beszéltem vele, és nem volt velem, megváltoztam.
Ezért van rá szükségem. Ezért, és azért, mert szerelmes vagyok belé.

 

 

 

- Jó reggelt!
Az első dolog, amit megláttam másnap reggel, az arca volt. És már be is aranyozta a napom.
- Jó reggelt - feleltem én is. - Bocsánat, hogy csak így itt ragadtam tegnap este.
- Semmi baj - vállat vont és elmosolyodott. - Ha szükséged van egy barátra, csak szólj.
Az a világ, amit tegnap este összerakott, most újra összeomlott bennem, és egy szó visszhangzott a fejemben:
barát, barát, barát...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.