Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


38 - avagy bajtársak

2010.08.07

Kép

- Hogy ment a Starbucks?
Britney úgy ugrált le az emeletről, mint Bambi, mikor önfeledten játszhat a réten. Rögtön a földbe döngölt.
- Ittam egy cappuchinot - vontam vállat és leültem a konyhaasztalhoz. Felkaptam azt az újságot, amit Kevin olvasott délelőtt:
Los Angeles Weekend. Nem valam izgalmas, de legalább nem kell Britney fecsegésére figyelnem.
- És? - nem adta fel, úgyis addig fog nyüsztetni, míg ki nem nyögök mindent. - Ne mondd már, hogy ott volt Joe és nem volt semmi?!
- Elég volt, Brit - az asztalra vágtam az újságot. - Nincs közöttünk semmi Joe-val. Soha nem is volt.
- Mi van?
Teljesen összezavarodott.
- Nem tudom, honnan szeditek azt a marhaságot, hogy szeretjük egymást, mert nem igaz! Soha, de soha nem nézett úgy rám! Csak én képzeltem be az egészet.
A mondat végére kicsordult a könnyem, aztán akkor kaptam észbe legközelebb, mikor már fent ültünk Britney és Nick szobájában.
- Nick hol van? - hüppögtem.
- Kizavartam - felelte egyszerűen, majd átölelte a vállam. - És most, tesó, meséld el az elejétól az egészet!
Elmondtam neki mindent egészen az autópályás lekoptatásról idáig, egyetlen dolgot kivéve, a csókot. Azt megakartam tartani magamnak.
- Mennyi mindenen keresztülmentél, én pedig nem csináltam semmit - szörnyülködött, miután befejeztem. - Ezennel kezdetét veszi a mentsük-meg-Ydnew-t-akció!
- Hogy mi? - éppen az orromat fújtam, egy kukkot sem értettem.
- Szerzek neked egy srácot.
- Ha nem tűnt volna fel eléggé, csöppet sincs szükségem rá – gúnyolódtam.
- Könnyebb a helyzet, kaparintsd meg Matt-et!
Az egész bezélgetésünk kezdett valami agyament musicalhez hasonlítani, pláne, ha Britney utóbbi remek rímelését nézzük.
- Nem fogom Matt-tel féltékennyé tenni Joe-t - ráztam meg a fejem. - Matt túl jó ember ahhoz. Joe meg...
- Joe, Joe, Joe! Elég legyen már ebből, mindig róla beszélsz!
- Azért, mert szeretem - remegett a szám széle. - Te mit tennél, ha ennyi minden után Nick azt mondaná, hogy húzz el, ne is lássalak többé?
- Joe ezt mondta?!
- Nem, de elég nyilvánvalóan utalt rá.
- Ha már megkérdezted, én kitartanék - a hangja elhalkult, ami felkeltette az érdeklődésem. - Emlékszel, mikor azt hittem, van valami köztetek Nickkel?
Hogyne emlékeztem volna - senki se tudta kiverni a fejemből az első szerelmem és az ezzel egybefonódott első csalódásom.
- Borzalmasan éreztem magam - folytatta Brit. - Pláne, mikor megtudtam, hogy tényleg szeretitek egymást. Az a csók...
- Te láttad?!
Úristen, szegény húgom! Én idióta vadállat! Hogy nem vettem észre?!
- Frenetikus volt - motyogta. - Úgy csókoltátok egymást, mint... mint akiknek öt percük van a világvége előtt.
- Lemérted meddig...?
- Ráértem - húzta el a száját. - Szóval nagyon elkeseredtem. Úgy éreztem, én már semmit sem jelentek neki. Mintha...
- ... kitéptek volna egy darabot a szívedből - fejeztem be a mondatát.
- Pontosan. Úgy éreztem magam, mint ezzel üzenné: húzz el, ne is lássalak többé! Tehát megértem a helyzeted, Ydnew.
- Közönöm, hogy itt vagy nekem - öleltem meg szorosan. - Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
- Megenne az unalom – kuncogott.
Rámosolyogtam, és megvilágosodtam. Nem számít, mekkora idióta vagyok. Nem számít, mit tettem korábban. Ha eleget mosolygok, nem rágódom a múlton, akkor minden helyre fog jönni - vagyis cska egy dolgot kell tennem: be kell vallanom neki, hogy szeretem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

*meglepődött fej*

(Bea, 2010.08.10 11:05)

Szia! Nagyon meglepődtem azon, hogy Brit látta Nickéket smárolni! :O
Nagyon izgire csináltad, kivi vagyok, Joe mit mond, ha megtudja:)